Csak tehetetlen�l b�multam ahogyan elmegy. 

 

-Ca-Cas...- csuklott el a hangom. Az volt az a pont mikor m�r nem tudtam er�s lenni, b�rmennyire is k�zd�ttem a k�nnyeimmel. A l�baim remegni kezdtek �s a mellkasom �sszeszorult, �gy �reztem mintha egy r�szemet vesz�tettem volna el abban a pillanatban. M�g mindig s�t�l... �s egyre t�volabb ker�l. 

 

-Mi-�rt? - suttogtam magam el� k�tsoros k�nnyek k�s�ret�ben. Csak ez a k�rd�s j�rt a fejemben. Mi�rt? Mi�rt f�j ennyire annak ellen�re, hogy tudtam, hogy egyszer �gyis ez lesz a v�ge? Tal�n m�g soha �letemben nem �reztem magamat annyira sz�nalmasnak, mint ott �llva. Tehetlen�l. Ut�na kellett volna mennem? M�r �gyis mindegy. Hi�ba hozunk d�nt�seket, a sors keze mindenhova el�r.

 

 

                                                            Els� fejezet >>