Nathaniel vetett r�m egy k�telked� pillant�st, majd visszafordult a t�rsas�ghoz.

 

-Elizabeth! - hangzott a ki�lt�s az asztalunkt�l, mikoris Elizabeth els�t�lt mellet�nk. A ki�lt� n�ben Nathaniel �desanyj�t v�ltem felfedezni. Ezek meg honnan ismerik egym�st?

 

-Adelaide?! - k�rdezte r�csod�lkozva Elizabeth, majd egym�s karjaiba ugrott a k�t n�. Nathaniel apja, Francis kr�kogott egyet-kett�t, majd az asztal t�bbi tagja is visszat�rt a f�lbeszak�tott eszmecsere folytat�s�hoz.

 

-Honnan ismerik egym�st? - s�gtam k�rd�n Nathanielnek, mire � csak a v�ll�t h�zta fel. A fi� jobb oldal�r�l sz�r� pillant�sokba botlottam, melyek Ambert�l sz�rmaztak. 

 

Azonban a k�vetkez� elhallatsz� mondatt�l el is feletkeztem a l�ny gyilkos pillant�sair�l.

 

-Jacqueline, lenn�l sz�ves visszaf�radni? - hallatsz�dott ap�m m�ly, paracsol� hangja a h�tam m�g�l, mire bennem a v�r is megfagyott. Kis haboz�s ut�n v�laszt adtam ap�m parancs�ra, mintsem k�rd�s�re.

 

-Nem.

 

-Uram, nyugodtan maradhat a l�ny, �s �n�ket is sz�vesen l�tjuk! - sz�lalt k�zbe az egyik �zletember. H�t persze, ilyenkor �ltal�ban az �sszes sznob elkezd j�pofizni ap�m t�rsas�g�ban.  Vetettem egy pillant�st az asztalunkra, majd meglep�dve szembes�ltem azzal, hogy az asztal �resen �llt. Az ideges�t�, id�s h�zasp�rnak nyoma sem volt.

 

-Sz�vem, maradjunk itt - helyezte finoman k�zfej�t ap�m alkalj�ra Elizabeth. Gyorsan felm�rtem a helyzetet, majd �n is k�rlel� pillant�sokat l�veltem ap�m fel�.

 

-K�sz�nj�k - pr�b�lta hangoztatni ked�lyesen, azonban el�lem nem tudja eltitkolni, hogy ez a szitu�ci� sz�m�ra igenis megal�z�. 

 

-Sz�val, maga lenne a h�res-neves Siemens c�g tulajdonosa - kezdett bele egy k�v�r, kopaszod�, �lt�ny�s fick� a mondanival�j�ba. Ap�m csak folytatta az �tkez�st, nem is t�r�dve a h�jpacnival. - Mondja csak, hogyan siker�lt a csal�dj�nak �vsz�zadokon �t a csal�dja vezet�s�ben tartania a c�get? - k�rdezte �rkel�dve, mire a az asztaln�l l�v� t�bbi ember is elkezdte hegyezni a f�l�t.

 

-Mondhatni vezet�knek sz�lett�nk - adta meg a felv�g�s v�laszt, mire �n elmosolyodtam.

 

-�rtem - nevetett fel a f�rfi, akit�l a k�rd�s sz�rmazott, majd tov�bb j�rtatta a sz�j�t. Tiszt�n l�tsz�dott ki�lni ap�m arc�ra az, hogy irrit�lj�k a f�rfi k�rd�sei. - Akkor a gy�ny�r� l�ny�ban is egy vezet� veszhetett el - szegezte r�m tekintet�t az eg�sz asztal.

 

-Ebben biztos lehet - tekintett r�m ap�m is egy pillanat erej�ig, m�g Amber halkan kuncogni kezdett. Anyuk�ja vill�mokat sz�rt tekintetiv�l a l�ny fel�, ezzel jelezve, hogy �ll�tson mag�n.

 

-�n az vagyok - mondta halkan Nathaniel �s finoman elmosolyodott.

 

-Te vagy Nathaniel, igaz? - k�rdezte Elizabeth a fi�t�l. - Rengeteget hallottam r�lad!

 

-Igen, h�lgyem - v�laszolta illedelmesen. 

 

-Fess �s illedelmes fiatalember - mondta ap�m, mire Nath sz�leinek egyszercsak b�szkes�g �llt ki az arc�ra, m�g Amber l�that�an duzzogni kezdett.  

 

-Sz�ks�gem van egy kis friss leveg�re - �lltam fel az asztalt�l. - Nathaniel, te sem n�zel ki j�l - ragadtam meg a kez�t, majd magammal h�ztam. Az �p�let el�tt, a fagyban �llva belekezdtem a mondand�mba. 

 

-Ha �gy folytatot kir�ntod a v�llamat - ny�lt a f�j�s helyre.

 

-"Igen, h�lgyem?" 

 

-Mit kellett volna mondanom? - t�rta sz�t k�rd�n a karjait.

 

-Mondjuk, hogy... - kezdtem bele a mondand�mba, azonban realiz�lni kezdtem a helyzetet. - Hogy...

 

-Hallgatom - mondta kis g�nnyal a hangj�ban.

 

-Nath, te nem unod m�g? - �ltem le a l�pcs�re, mely nedves �s egy kiss� saras is volt. - Megj�tszani magunkat. H�nyingerem van magamt�l...

 

-De. Igen, unom - guggolt le velem szembe. Ha valaki, akkor Nathaniel tudja igaz�n �t�rezni �s meg�rteni a helyzetemet. Vagyis a helyzet�nket. Igaz, t�le nem annyi az elv�r�s mint t�lem, de hozz� is nagy rem�nyeket f�znek.

 

-K�rdezhetek valami szem�lyeset?

 

-K�rdezz.

 

-Ha nem er�ltetn�k r�d a sz�leid ezt az eg�szet, akkor mit csin�ln�l? Mit szeretn�l el�rni az �letben?

 

-Tal�n �r� lenn�k. Im�dok olvasni, ez�rt sokszor elj�tszom a gondolattal, hogy vajon milyen lenne �r�nak lenni - mosolyodott el. - �s te? 

 

-Nem tudom - b�ktem ki n�h�ny m�sodperc gondolkod�s ut�n.

 

-Nem tudod? - csod�lkozott a fi�.

 

-Nem - r�ztam meg a fejemet. 

 

-Gondolkodj rajta. Mindenkinek van sz�vev�gya!

 

-Eleget leveg�ztetek, ne merjetek egyed�l hagyni azzal a rengeteg emberrel! - tipegett ki Amber is az �p�letb�l, majd rik�csol�sba kezdett.

 

-Azt hiszem t�nyleg vissza kellene menn�nk - egyenesedett ki, majd kezet ny�jtott fel�m. Belehelyeztem k�zfejemet er�s, �m finom tenyer�be, majd �n is felt�p�szkodtam a l�pcs�fokr�l.

Az est tov�bbi r�sz�ben csakis a Nathaniel szavain j�rt az agyam. Mindenkinek van egy sz�vev�gya? �s ha nekem nincsen? Val�igaz... Eszem�g�ba sincsen az �j igazgat�nak lenni a c�g�nkn�l, azonban sosem gondolkodtam el azon, hogy mi lenn�k sz�vesen. 

 

-J�l vagy? - z�kkentett ki Nathaniel hangja. 

 

-Persze - v�laszoltam.

 

-�gy t�nik kezd felold�dni a t�rsas�g. Mr. Siemens sem annyira komor m�r, mint a legelej�n - s�gtunk �ssze a hangzavarban.

 

-Ha haza�rt�nk ez megv�ltozik - n�ztem v�gig ap�mon.

 

-Ti meg m�gis mit s�gdol�ztok �lland�an? Olyanok vagytok, mint egy friss gerlep�r - riposztotta Amber, mire Nathaniel egy kiss� elpirult.

 

-Nem a te dolgod sz�szi - pr�b�ltam letudni a vele val� besz�lget�st p�r sz�val.

 

-De igen, az eny�m is! 

 

-Amber, nem ez a legmegfelel�bb pillanat - pr�b�lta nyugtatgatni a b�tyja.

 

-Hagyd csak, meg�rtem. Hiszen az eg�sz est alatt �szre sem veszik szeg�nyk�t - mondtam mosolyogva.

 

-Nagyon vicces vagy mondhatom. M�ghogy vezet�nek sz�letett? Egy kaktuszt sem b�zn�k r�d, nemhogy egy c�get! - kezdett m�g idegesebb� v�lni a sz�ke. Nathaniel csak �lt k�z�tt�nk �s pr�b�lta csit�tgatni a ked�lyeket.

 

-�rdekes, r�d senki nem b�zik semmit - kezdtem �n is les�llyedni a l�ny szintj�re, azonban j�t sz�rakoztam rajta.

 

-Jackie! - emelte fel kiss� a hangj�t Nath. - El�g lesz! Mind a kett�t�kb�l.

 

-Nem �n kezdtem - r�ntottam meg a v�llamat, majd kapkodni kezdtem a fejemet, keresve a tekintetek ut�n, h�tha valaki felfigyelt a mi kis vit�nkra. 

 

-Akkoris egy veztes - kulcsolta �ssze magael�tt karjait a sz�ke.

Megpr�b�ltam Amber utols� mondat�t figyelmen k�v�l hagyni, majd �jra elmer�ltem a gondolataimban, mik�zben a t�ny�romon l�v� bors�t kezdtem el ide-oda g�rgetni a vill�m seg�t�g�vel. 

 

Az est v�gezt�vel elb�cs�ztunk az asztalit�rsas�gt�l, majd elhagytuk a csarnokot. �ppenhogy elhagytuk az �p�letet, ap�m m�ris belekezdett a mondand�j�ba.

 

-Elfogadhatatlan volt a viselked�sed - h�nyta a szememre.

 

-Tudom - helyeseltem egy kis megb�n�st mutatva, azonban igazi megb�n�snak nyoma sem volt bennem.

 

-A j�v�ben ez nem fog megesni - sz�rt r�m szigor� tekintet�vel vill�mokat. - Igaz?

 

-Igen.

 

-Abban biztos lehetsz - vett el� szivartart� tokj�b�l egy darab kubai szivart, majd meggy�jtotta azt.

 

Id�k�zben a sof�r�nk is meg�rkezett. Besz�lltunk az aut�ba, majd n�macsendben haza ment�nk. N�ha-n�ha Elizabeth �rtelmetlen gondolatai t�rt�k meg a csendet, mint p�ld�ul "tetszett a cip�m? m�ra vettem!" vagy a "nagyon j�l �ll ez az �lt�ny dr�g�m!". Kitekintettem a p�r�s ablakon, majd �jb�l elm�lyedtem a gondolataimban. Mint mindig, most sem tal�ltam v�laszt a k�rd�seimre, csak egy �jabb k�rd�st. Mi�rt tartok ap�mt�l?