Mikor befordult a kocsi az iskola utcájába, a szívem hevesebben kezdett verni. Mind annak ellenére, hogy én akartam, hogy ez így legyen, egy kicsit féltem. De azt hiszem ez teljesen normális, minden ember tart az ismeretlentől. Legalábbis ezzel próbáltam nyugtatni magamat.

 

-George, itt állj meg! - szóltam előre.  A sofőr vetett rám egy pillantást a visszapillantó tükrön keresztül és lehúzódott. Kiszállt a vezetőülésből, megigazította ing gallérját, majd kinyitotta a hátsó ajtót. - Innentől csak oda találok. 2 órára gyere értem a városba - utasítottam, majd az iskola felé vettem az irányt.

 

Az épülethez közeledve már sok diák volt a láthatáron, pedig az órák csak fél óra múlva kezdődtek. Szerencsére már minden papírmunka le volt rendezve, így hát a folyosóra érve próbáltam egy tanárt keresni, reménykedve abban, hogy eligazít. Rövides kóválygás után ki is szúrtam egyet. Hosszú, szőke hajú, magas, sportos alkattal rendelkező középkorú férfihez volt szerencsém.

 

-Elnézést! - kezdtem bele - Új diák vagyok és nem nagyon igazodok még el, meg tudná mondani merre van a B tanterem?

 

-Az a helyzet, hogy nem igazán érek most rá, de máris küldök valakit aki körbevezet kedvesem - válaszolt energia teljesen. Bement a tanári szobába, majd fél perc múlva egy szőke, visszafogott diák lépett ki az ajtón. Borostyán szempárjával igazán nyugtató érzést keltett az emberben. 

 

-Szia, - nyújtott kezet - Nathaniel vagyok. Te bizonyára Jacqueline vagy.

 

-Jackie - ráztunk kezet.

 

-Megmutatom a fontosabb helyeket. Ennyi egyenlőre elég ahoz, hogy boldogulj - mosolyodott el.

 

Nathaniel rövid ám tartalmas körbevezetésének végét járva egy szőke hajú lány szakított félbe.

 

-Nath mennyi pénz van nálad?

 

-Az attól függ, hogy mire kell - válaszolta.

 

-Délután étterembe megyünk a lányokkal. Ő kicsoda? - mutatott rám.

 

-Jackie. Az új diák. Keress meg az első szünetben, most nincs nálam pénz - intett utánam a fiú ezzel azt jelezve, hogy kövessem. Éreztem a hátamba a szúródó pillantásokat. Remekül kezdődött az első napom.

 

Rövides sétálás után Nathaniel megállt egy ajtó előtt, majd így szólt:

 

-Ez az osztálytermünk - mutatott az ajtóra.

 

-Rendben - bólintottam annak reményében, hogy ez a végállomás. Nem volt jó ötlet első nap magassarkúban megjelenni, hiába nézek ki benne normális ember méretűnek.

 

-Akkor menjünk - villantott rám egy megnyugtató mosolyt.

 

Nathaniel úriember módjára előre engedett. Nem tudtam, hogy mennyi az osztálylétszám, de mikor beléptem nagyon úgy tűnt, hogy már mindenki a teremben volt. Az összes tekintet rám szegeződött.

 

-A helyed Alexy mellett lesz - csukta be az ajtót mögöttünk Nathaniel. - A narancssárga mellényes srác - igazított útba. Narancssárga mellényes srác? Tényleg? Én kapásból a kék hajára hivatkoztam volna. Meg is pillantottam Alexy mellett az üres helyet, így hát leültem oda.

 

-Szia - köszönt rám a kékség egy ezer wattos mosoly kíséretében. -Alexy vagyok.

 

-Jackie - biccentettem egy halvány mosollyal megspékelve, hogy ne tűnjek bunkónak, majd kivettem a tolltartómat a válltáskámból. Abban a pillanatban megszólalt a csengő amit szinte egyből a tanár követett. Mikor belépett az ajtón mindenki elcsendesedett, a tanár letette aktatáskáját az asztalra, majd az osztálynaplót kezdte lapozgatni. 

 

-Tavaly én is év közben érkeztem - súgta hozzám Alexy. - De ne aggódj, tuti hamar beilleszkedsz!

 

-Nem aggódom - böktem oda. 

 

-Mindenki tart ettől egy kicsit, csak nem mindenki vallja be!

 

Az első tanórám a Sweet Amoris gimnáziumban nem telt különbül, mint a régi iskolámban. Egyhangú és unalmas volt az óra. Azt leszámítva, hogy itt nem annyira beképzeltek a diákok, hogy még a saját tükörképükkel sem állnak szóba. Az óra végét jelző csengőszó hallatán, mindenki felállt és elhagyták a tantermet. Én is így tettem. Vagyis próbáltam.

 

-Szia! - szólított le egy hosszú, fehér hajú lány.

 

-Szia.

 

-Én Rosalya vagyok - mosolygott rám. 

-Jackie - biccentettem.

 

-Jó ízlésed van! A csizmádat csak nem az Ainsworth Butikban vetted? - nézett le a fekete, rövid szárú, velúr csizmámra.

 

-De igen - feleltem válaszul. A lány máris szimpatikussá vált számomra a divat iránti érdeklődése miatt, ami számomra nagyon is fontos.

 

-Narancssárgában jobban nézne ki! - vágott közbe Alexy.

 

-Egy ilyen elegáns darab nem nézne ki jól élénk színben Alexy - riposztotta a fehér hajú, mire az arcomra széles mosoly ült ki.

 

-Végre mosolyogsz - fonta össze kezeit a tarkójánál a Alexy.

 

-Gyere, bemutatlak valakinek! - ragadta meg csuklómat a lány, majd magával rántott. Kimentünk az osztályteremből és egyenesen a hátsó folyosóhoz tartottunk, ahol egy egyedi ízlésű, ezüst és egy vörös hajú fiú társalgott (itt mindenkinek extrém hajszíne van?). - Ő itt Jackie! - mutatott be a fiúknak.

 

-Örvendek! Lysander vagyok - mutatkozott be egy barátságos mosoly kíséretében a szép szemű. A vörös barátja viszont csak egy pillantást vetett rám, majd így szólt:

-Szuper. Újabb kislányt kaptunk.

 

Nem tudtam hova tenni ezt a megjegyzést. Igazán nem szerettem volna már az első napomon konfliktus helyzetbe kerülni, azonban mégsem hagyhattam magamat. Az nem én lennék.

 

-Mert te már olyan nagy fiú vagy, hogy szabadon játszhatsz a hajfestékkel? - viszonoztam kedvességét. Ezt hallván Rosalya arcára egyszerre a döbbenet és a nevetés visszatartásától való szenvedés ült ki.

 

-Inkább vidd vissza őt a játszóházba Roslaya! - förmedt a lányra.

 

-Ugyan Castiel, tudod, hogy vörösen is szeretünk - tört ki belőle és vele együtt Alexyből a nevetés. - Gyere Jackie, inkább menjünk - karolta át felkaromat. 

 

-Castiel elsőre ijesztőnek tűnhet, de valójában rendes srác - közölte Alexy mikor egy kicsit távolabb kerültünk tőlük.

 

-Nekem sokkal inkább idiótának tűnik , mint ijesztőnek - mire ezt kimondtam, meg is szólalt a tanóra kezdetét jelző csengő.

 

Onnantól kezdve már csak 5 órányi szenvedést kellett kibírni.Összegezve elég jól telt az első napom a gimnáziumban. Rosalya és Alexy bemutattak a barátjaiknak, valamint a szünetekben rengeteget beszélettünk különböző témákról. Persze kapásból vannak 'őt utálom, mert miért ne' emberkék akiket láttam, de ez mindenhol így van. 

 

Az iskola befejeztével a várost céloztam meg, ahogyan azt a testőrömnek, egyben sofőrömnek mondtam. Szerencsémre még a belváros elejénél észre vettem Lysandert, Rosalyát és egy szintén egyedi stílusú, fekete hajú fiatalember. Kicsit úgy éreztem magamat mint egy viktoriánus találkozón. Csak álltak a járdán és beszélgettek. Lehetetlennek bizonyosult hogy észrevétlenül beszálljak a fekete Mercedes autóba, ami pont mellettük parkolt. Hogyan lehet ekkora szerencsém? Nem láttam más megoldást minthogy fejemet rázva, jeleket küldök Georgenak. Biztosan hülyének néztek a villanypózna mellett elsétáló emberek, ahol éppen rejtőzködni próbáltam. Rövides tétovázás után úgy tűnt vette a lapot, majd szépen elhajtott - így én kiléptem a villanypózna mögül.

 

-Jackie! - intett nekem Rosalya.

 

-Sziasztok - köszöntem.

 

-Ő a barátom, Leigh. Az ő butikjából való a csizmád.

 

-Örvendek - biccentett megszeppenve a srác.

 

-És ő pedig Lysander. De őt már úgyis ismered.

 

-Szeretnék bocsánatot kérni Castiel nevében is. Igazából rendes srác -fordult felém Lysander.

 

-Nem neked kell miatta bocsánatot kérned - nyugtattam a fiút.

 

-Akkor sem kellett volna így viselkednie veled. 

 

-Azért még nyugodtam fogok tudni aludni - mosolyogtam Lysanderre.

 

-Oh jut is eszembe, Leighnek most mennie kell, viszont Lys és én elmegyünk a kávézóba. Van kedved velünk jönni? - nézett mélyen a szemembe Rosalya, sugallva, hogy nekem bizony velük kell mennem. 

 

-Van - vágtam rá. 

 

Hatalmas hiba volt.