Mégis sikerült elkésnünk. Mire odaértünk a többiek már ki sem látszódtak az előkészületek munkájából.

 

-Lysander, Jackie! - jelent meg Nathaniel. Ingujja könyökéig fel volt tűrve , nyakkendője meglazulva, félrecsúszva lógott a nyakában. - Menjetek hátra a székekért, a többiek már ott vannak! - majd azzal felvett egy dobozt a többi mellől és elillant vele.

 

Fél órán keresztül hurcolásztuk, pakolgattuk a székeket, asztalokat ami eléggé megterhelő volt. 

 

-Ugye mára végeztünk? - ültem le az egyik székre sóhajtozva.

 

-A neheze még csak késöbb jön - foglalt helyet mellettem Lys. 

 

Egy kis ideig csak ücsörögtünk Lysanderrel, majd segítettünk Alexyéknek díszíteni az asztalokat. Az asztalok közepén egy fehér asztalterítő csík futott, a tetejükön pedig színes művirágok voltak szétszórva. Néhány asztalra még gyertya is jutott, igazán szép látvány volt az összhang sok zöld növénnyel a tornateremben.

 

-Nem lett volna jobb az összkép ha valami hawaii stílusú inget veszünk fel? - fordultam Melody felé a kérdésemmel.

 

-Rosalya szerint ez elegánsabb - adta válaszul a szintén kicsípett lány. Kezdtem magamat kényelmetlenül érezni a sok csinos lány mellett. - Ha látod Capucinet valamint Castielt értesítenél? - vetett rám egy szelíd pillantást Melody a kezében lévő jegyzettömb fölül.

 

-Igen.

 

-Köszönöm! - majd azzal vissza is tért a tömb vizslatásához.

 

Alig 3/4 óránk maradt a nyílt est kezdetéig, és az italok hozzávalói egy része még mindig nem érkezett meg. Érződött a feszültség ez ügyben, azonban voltak más elintézetlen dolgok amik elterelték a erről a figyelmet. És végül az is befutott akire a legkevésbé számítottunk - Castiel. Vörös hajának fele egy hajgumival volt összekötve, inge ki volt tűrve, gallérja viszonylag rendezetten villantott ki a mellény alól. A fiú első útja Lyshez vezetett, mint azt már megszokhattuk.

 

-Lemaradtál a sérv osztogatásról - vetettem oda neki.

 

-Akkor jókor jöttem - pacsizott le Lysanderrel üdvözlésképpen.

 

-A felszolgálók jöhetnek a bártálcájukért - szólt oda hozzánk Nathaniel. Mindegyikünk kezébe nyomott egy-egy kör alakú, csúszásmentes, fekete tálcát és mindegyikre tett 4 üres poharat. - Csak ügyesen - mosolygott ránk, Castielre még csak egy pillantást sem vetve.

 

-Mit csinálsz Armin? - fogta fejét Melody.

 

-Már el volt törve - vakarta tarkóját a törmelék fölött álló fiú. 

 

Nem csak Armin volt az egyetlen aki ügyetlenkedett a poharakat illetően, mindig is akadtak gondjaim az egyensúlyozással. Egy hirtelen fordulatnál, 2 poharat is sikerült leejtenem a tálcámról, amik azon pillanatban szilánkokra törtek. 

 

-Úgy látom nem csak a melleidet, hanem az eszedet is máshol hagytad. Nézd meg mit csináltál! - keltette Castiel a feszültséget.

 

-Bárkivel megeshetett volna - szólt közbe Lysander.

 

-Ahogyan az is, hogy ez a szép, termetes karton doboz a fejeden landol! - emeltem fel én is a hangomat.

 

-Miért nem mész inkább vissza az óvodába? - esett nekem a vörös.

 

-És te miért nem mész a pokolba? - folytattam a mi kis hangos beszélgetésünket. Majd egy roppanásra lettem figyelmes. 

 

-A kezed Jackie... vérzik - változott meg egyszer csak Castiel tekintete. Pillantást vettem a bal tenyerembe, majd kicsit megijedve szembesültem a látottakkal. Összeroppantottam egy poharat a vitánk közepette, minek hatására megeredt a vérem.

 

-Micsoda észrevétel Sherlock! - mondtam, fittyet sem hányva a kezemre.

 

-Te idióta! - ragadta meg Castiel az alkaromat, majd magával rántott. Útunk a tornateremből egyenesen az egyik osztályterembe vezetett. Leültetett egy padra, majd elővette az elsősegély dobozt, ami minden tanteremben megtalálható. - Mutasd! - hajtotta fel ingem ujját a könyökömig.

 

-Nem kell túlozni - húztam vissza tenyeréből a kezemet.

 

-Ha elfertőződik ne nekem nyavajogj! - szemeiben némi aggódást és dühöt véltem észrevenni. Hagytam, hogy megvizsgálja tenyeremet. -Csípni fog - figyelmesztetett, majd ráöntött valami fertőtlenítő lötyit.

 

-Látom értesz hozzá - törtem meg a csendet.

 

-Anyám stewardess, apám pedig pilóta. Kötelező elsajátítaniuk az elsősegély nyújtását, van ami rám is ragadt - nézte át alaposan a tenyeremet.

 

-És? Életben maradok? - kérdeztem kissé gúnyosan.

 

-Igen. Egyenlőre - kötötte körbe kezemet fáslival.  - Rosszabb is lehetett volna.

Miután befejezte az "életem megmentését" kínos csend lett úrrá a teremben. Megint.

 

-Figyelj Castiel... köszönöm - törtem meg ismét a kínos csendet.

 

-Miattam történt ez - túrt vörös tincsei közé. - Ne köszönd - lökte oda rossz fiúsan. Egy kis része az ingem újjának vérben és fertőtlenítőben ázott, így hát búcsút inthettem egy számomra kedves ingnek. - Miért húztad fel ennyire magadat?

 

-Miért húztál fel ennyire? - kérdeztem vissza. A vörös ejtett egy halvány mosolyt amit késöbb egy rossz fiús kuncogás követett.

 

-Ez annyira rád vall.

 

-Micsoda? - értetlenkedtem.

 

-Látod? Mindig visszakérdezel. Kérdésre is kérdéssel felelsz - válaszolta. Egyszer csak közelebb hajolt, majd átnyúlt a vállam fölött a szemkontaktust végig tartva. Igazán közel volt az ajkunk egymáséhoz, szinte éreztem a leheletét és ruhája kellemes parfüm és férfias illatát. Egy pillanatra azt hittem megcsókol, azonban nem így lett. Elvette a mögöttem lévő fekete színű, kapucnis pulcsit. - Vedd át, ha zavar a vér - dobta ölembe egy huncut mosoly kíséretében.

 

Nem értettem mi ez a hirtelen változás, mintha egy teljesen más személlyel lettem volna a teremben. Lehetséges, hogy erről a Castielről bizonygatta Lys, hogy rendes srác? 

A nyílt estre rengeteg korunkbeli is eljött nagy meglepetésünkre. A hangulat remek volt, viszonylag sok pénz összegyűlt az eladott koktélokból. Én javarészt Armin mellett töltöttem az estémet a dj "részlegnél", ugyanis szétvágott kézzel nem igazán tudtam volna tálcával a karomon járkálni tele poharakkal.  Amber és barátnői füzér szoknyában és bikini felsőben játszották az agyukat egész idő alatt. Igazán nevetséges látvány volt. A nyílt est nagyjából 22 órakor ért véget, időben voltam, hogy még Elizabeth előtt érjek haza.

Taxira várva álltam a gyengén szitáló hóban dideregve. Míg vártam, leszedtem a kötést a bal kezemről hiszen nem lenne jó dolog, ha Elizabeth meglátná. Nem néztek ki valami szépen a vágások, néhány elég mélyre sikeredett.

 

-Hagyd rajta - termett mellettem Castiel, egy nagy füstfelhőt kifújva. - Mint mondtam, ha elfertőződik ne nekem nyavajogj - tartotta elém a cigis dobozát.

 

-Nem dohányzok - utasítottam vissza.

 

-Mire várunk? 

 

-Én a taxira - adtam meg a választ. A vörös az égre emelte tekintetét, azonban nem sokat láthatott a sűrű hó szitálásától.

 

-Akkor én megyek is - motyogta cigarettájával a szájában. 

 

-Castiel! - szóltam utána, mikor már pár lépéssel távolabb került. Mégis mit csinálok? Néhány másodpercig nem szóltam semmit, nem tudtam mit mondani, ahogyan azt sem, hogy miért szóltam utána.

 

-Igen? - tekintett fél szemmel hátra. 

 

-Búcsút inthetsz a pulcsidnak. Tetszik - nyögtem ki az első észszerű dolgot ami átfutott az agyamon, ám magabiztosan mondtam ki ezeket a szavakat. A fiú elkuncogta magát, s tovább sétált.

 

-Felőlem - intett hátra, s tovább sétált. Valami oknál fogva mosolyogva néztem végig ahogyan eltűnt a kivilágított utca végén.

 

Egy ismerős hang hozott vissza.

 

-Jackie! - szaladt hozzám Nathaniel egy szál ingben. - Ez a tiéd, nem? - nyújtotta felém a mobilomat. A mobilom nélkül szinte egy lépést sem teszek, hogy lehetek ennyire hanyag?

-De - vettem át tőle. 

 

-Taxira vársz?

 

-Igen - bólintottam.

 

-Ha vársz egy kicsit, akkor haza viszlek - ajánlotta fel a szöszi. Mivel nem szeretek taxival utazni így hát elfogadtam az ajánlatát.  Kis idő múlva megállt előttem egy fekete, sötétített ablakú, Audi márkájú autóval. Nekem is meglehetne a jogsim 17 évesen, azonban apám szerint felesleges. Hiszen ez is egy módszer arra, hogy leláncoljon.

Igazán élvezem Nathaniel társaságát, kedves fiú. Azonban még mindig nem jöttem rá, hogy csak azért viselkedik így velem aki vagyok?  

 

-Nem láttam a szüleidet az esten - hozta fel a témát. Vetettem rá egy gyors pillantást, majd pár másodperc habozás után megszólaltam.

 

-Én sem a tieidet.

 

-Te sem szóltál nekik erről, igaz? - kérdezte mosolyogva.

 

-Nem - ejtettem egy halvány mosolyt én is. Kitekintettem az ablakon, és Castielre lettem figyelmes ahogyan fülhallgatójával a fülében, zsebre tett kézzel, tipikus "kemény gyerek vagyok" járásával sétált a járdán. Egyből a tanteremben való történésekre tudtam gondolni, amibe kicsit bele is vörösödtem.

 

-Meleged van? - kérdezte Nath látva a kissé elpirult arcomat.

 

Valóban érdekes volt az est számomra, mint ahogy azt gondoltam. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy vajon mi mindent tartogathat a téli szünet.