-Felesleges öltöznöd!- rontott be Elizabeth a szobámba, azonban egy kis meglepődés ült ki az arcára. Öltözködésről szó sem volt, a pizsamámban, földön ülve, az ölemben kedvenc kispárnámat szorongatva bámultam a terebélyes televíziómat. - Apád nem jön haza - csapta be a szobám ajtaját távoztakor. Nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni, valahogyan éreztem, hogy ez lesz, de ezt már megszoktam. 

 

Így hát egyedül, a személyzet néhány tagjával töltöttem a szentestét, míg Elizabeth a barátnőivel. Ezt is megszoktam. Már a téli szünet fele eltelt, én pedig mással sem töltöttem az időmet mint film nézéssel. Mire észbe kaptam az új év előtt jártunk két nappal, nekem pedig azon kívül, hogy Gyűrűk ura maratont tartok, semmi programom nem volt arra a napra nézve. Legalábbis addig amíg a mobilom kijelzője nem jelzett egy bejövő hívást Rosától.

 

-Van terved szilveszterre? - tette fel cseppet sem elgondolkodtató kérdését.

 

-Nem igazán.

 

-Remek! - örült fel a lány. - Összejön a csapat és elmegyünk egy pubba. Ugye te is velünk tartasz?

 

-Az igazat megvallva nehézkes... - vakargattam tarkómat.

 

-Érted menjünk? 

 

-Nem! - vágtam rá. -Nem szükséges.

 

-Oh, rendben. Gyere Lysanderékhez, ott várok rád.

Hosszas fecsegés után lerendeztük az ügyet. Szerencsémre Elizabeth semmiképp sem itthon szerette volna tölteni a szilveszterét, főleg nem az én társaságomban. Ez kölcsönös volt.  

 

 

Röpke 3 óra telt el mire elkészültem, és elindultam Lysanderékhez. Nem igazán járok ilyen helyekre, ezért egy órám csak azzal telt el, hogy a szekrényem előtt állva bámultam ruháim tömkelegére. Végül a választásom egy fekete, csőszárú farmerre esett, melyen két vágás található a térd résznél, hozzá egy teljesen hétköznapi fekete, szűkített szabású felsőt. Egy sötétkék blézerrel próbáltam megtörni a "kommandós" összhatást a fekete ruhadarabok miatt.

 

Már a taxiból láttam Lysandert a ház előtt állni a fagyban. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját kiszálltamkor, majd együtt bementünk a házba. Leigh a nappali kanapéján szétterülve ücsörgött, egy könyvbe meresztett tekintettel. Rosalya viszont sehol sem volt. Lys segítségemre volt a kabátom levételében amint eszébe ötlött, hogy még mindig mély vágások vannak a tenyeremen.

-Várj, segítek - húzta le bal kezemről a kabát ujját. - Csinos vagy... - mért végig finoman egy édes mosoly kíséretében.

 

-Köszönöm - viszonoztam mosolyát, majd a nappaliba sétáltunk és ledobtuk magunkat Leigh mellé. Nem valami beszédesek az Ainsworth fivérek, ezért ha nem kezdeményeztem volna beszélgetést, biztosan néma csendben ültünk volna egymás mellett, mígnem Rosalya egyszer csak felbukkan.

 

-De csinos valaki - kiáltott fel csillogó szemekkel a fehér hajú lány, mikor belépett a helységbe. - Már csak 5 perc, mindjárt készen vagyok! - mondta, majd kisétált a szobából.

 

Kis tökölés után végül elindultunk ahhoz a híres-neves pubhoz. Kívülről nézve teljesen hétköznapi kocsmának tűnt, azonban belülről közel sem volt az. Barátságos, picike kis hely volt, tele fa bútorokkal és néhány biliárd asztallal, a levegőben cigaretta füst és alkohol szag keveréke volt érezhető. Beléptünkkor a hangulat a tetőt verte, sok korunkbeli fiatal volt a piciny helyen, ennek ellenére szerencsére sikerült csoportos ülőhelyet találnunk. Fél órára rá Alexy, Armin és Castiel is megérkeztek.  Egy ideig beszélgettünk a hangzavarban amit a hely vendégei és a halk zeneszó okozott, majd lecsaptunk az egyik biliárd asztalra amint az felszabadult.

 

-Tudsz biliárdozni? - fordult felém Lysander egy üveg sört átnyújtva nekem.

 

-Nem - ráztam a fejem, hiszen életemben nem próbálkoztam még vele.

 

-Ezen változtatni kell! - szólt közbe a már picit spicces állapotban lévő Alexy.

 

-Megtanítanálak, de közel sem vagyok annyira profik mint ők - bökött állával a biliárd asztal mellett álló Arminra és Castielre. 

 

-Ez így van, ti csak kispályások vagytok! - nevetett fel Castiel, majd meghúzta sörösüvegét.

 

-Nos, ha ez így van, akkor miért nem bizonyítod be, hogy te mekkora fasza gyerek vagy? - fontam össze karjaimat melkasom előtt. 

 

-Biztosan tartani tudod a lépést? - dobott egy félmosolyt.

 

-Igen - sétáltam oda hozzájuk magabiztosan, letettem a sörömet az asztal szélére, majd átvettem Armintól a dákót.

 

-Még a fogásod is rossz - nevetett fel a vörös, majd a kezembe igazította. - Mutasd mit tudsz! - dőlt neki a mögötte lévő asztalnak, miközben dákóján támaszkodott.

 

Egy mozdulattal ellöktem a dákóval a fehér golyót, de az úticélja egyáltalán nem oda tartott, ahova én azt szerettem volna.

 

-Nem is volt rossz - rántotta meg vállát Castiel. Ez jónak számít? Mégsem olyan nehéz, mint amennyire én azt hittem. - Csak a testtartásodon válts! - sétált mögém a fiú, majd bemutatta, hogy hogyan hajoljak be, és milyen szögből láthatom a lehető legkiszámíthatóbban a golyók irányát. A többiek mit sem foglalkozva a szerencsétlenkedésemmel elfoglalták magukat, Rosalya és Alexy még táncolni is felálltak. 

 

-Ez faszság - rántottam meg a vállamat, mikor megint célt tévesztettem. Ekkor Castiel mögém állt, ráigazította kezemet a dákóra és erőteljesen ellökte a fehér golyót. Megint éreztem  parfümös illatát egy kis cigaretta füsttel keveredve. Igen, ez teljesen hozzá illik.

 

-A tartásod még mindig szar - mondta, majd teljesen rám simult. Kezét a kezemre tapasztotta, tisztán éreztem a leheletét a nyakamban. Nem hogy a golyóra nem tudtam figyelni, de szinte még lélegezni is elfelejtettem. Mintha folyamatosan a reakciómat figyelte volna, mint akkor a teremben. Miért váltja ki belőlem ezt az érzést állandóan, ha egy kicsit is jobban a közelemben van? Olyan erővel löktem el a golyót, hogy az a parkettán koppant.

 

-Nem megy ez nekem! - egyenesedtem ki gyorsan. 

 

-Menne, ha akarnád - ejtett egy rossz fiús mosolyt a fiú.

 

Éjfél előtt pár perccel mindenki kiment az épület elé, és ujjongva várták az új év kezdetét.

 

-10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3.. - kezdetünk mindnyájan bele a visszaszámlálásba, majd elkezdődött a tűzijáték is.

 

-Kérlek, legyél jó! - suttogtam magam elé, miközben a tűzijátékot bámultam a csillagos egen.

 

Hajnali 2-3 óra felé Alexy és Armin haza indultak, míg kis csapatunk Lysanderékhez. Leigh nagyon édesen cipelte végig az utcán a kicsit szédelgős barátnőjét, haza értünkkor még ágyba is bújtatta és karjai között altatta el. Egy picit az én fejembe is beleszállt az alkohol, de közel sem annyira mint Rosalyának és Alexynek. Míg Leigh és Rosalya Leigh szobájában aludtak, én és a többiek Lysander szobájában, a parkettán ücsörögve beszélgettük át az új év első éjszakáját.

 

-Tényleg Jackie, nem is mondtad, hogy mért jöttél a giminkbe - hozta fel a témát Lysander.

 

-Csupán nem éreztem jól magamat ott - válaszoltam, cseppet sem füllentve a választ illetően. Szörnyen éreztem magamat ott.

 

-Értem. Mondd, és hogyan érzed magadat nálunk? - tette fel újabb kérdését, ami egyáltalán nem megszokott tőle. Gondolom ez is az alkohol hatása.

 

-Jól. Ég és a... - kezdtem bele mondandómba, mikor is arra lettem figyelmes, hogy Castiel feje az ölembe esik. Combomra dőlt, és hallottam édes szuszogását. Lysander Castielre tekintett, majd újból rám emelte tekintetét, én pedig mit sem törődve Castiellel, tovább folytattam a mondanivalómat. A haja annyira fényes és selymes volt... Na meg cigaretta, sampon és némi alkohol illatú. 

 

következő>>